Tudom, hogy már régota szeretnél bloggot indítani, úgy gondoltam, hogy születésnapodra megleplek vele! :)
1 A karmesternek: Dávid zsoltára. URam, te megvizsgálsz, és ismersz engem.
2 Tudod, ha leülök vagy ha felállok, messziről is észreveszed szándékomat.
3 Szemmel tartod járásomat és pihenésemet, gondod van minden utamra.
4 Még nyelvemen sincs a szó, te már pontosan tudod, URam.
5 Minden oldalról körülfogtál, kezedet rajtam tartod.
6 Csodálatos nekem ez a tudás, igen magas, nem tudom felfogni.
7 Hova menjek lelked elől? Orcád elől hova fussak?
8 Ha a mennybe szállnék, ott vagy, ha a holtak hazájában feküdnék le, te ott is ott vagy.
9 Ha a hajnal szárnyaira kelnék, és a tenger túlsó végén laknék,
10 kezed ott is elérne, jobbod megragadna engem.
11 Ha azt gondolnám, hogy elnyel a sötétség, és éjszakává lesz körülöttem a világosság:
12 a sötétség nem lenne elég sötét neked, az éjszaka világos lenne, mint a nappal, a sötétség pedig olyan, mint a világosság.
13 Te alkottad veséimet, te formáltál anyám méhében.
14 Magasztallak téged, mert félelmes és csodálatos vagy csodálatosak alkotásaid, és lelkem jól tudja ezt.Jób 10:8-12
15 Csontjaim nem voltak rejtve előtted, amikor titkon formálódtam, mintha a föld mélyén képződtem volna.
16 Alaktalan testemet már látták szemeid könyvedben minden meg volt írva, a napok is, amelyeket nekem szántál, bár még egy sem volt meg belőlük.
17 Mily drágák nekem szándékaid, Istenem, mily hatalmas azoknak száma!
18 Számolgatom, de több a homokszemeknél, s a végén is csak nálad vagyok.
19 Bár megölnéd, Istenem, a bűnöst, és távoznának tőlem a vérontó emberek!
20 Akik csalárdul beszélnek rólad, ellenségeid, hazugul mondják ki nevedet.
21 Ne gyűlöljem-e gyűlölőidet, URam? Ne utáljam-e támadóidat?
22 Határtalan gyűlölettel gyűlölöm őket, hiszen nekem is ellenségeimmé lettek.
23 Vizsgálj meg, Istenem, ismerd meg szívemet! Próbálj meg, és ismerd meg gondolataimat!
24 Nézd meg, nem járok-e téves úton, és vezess az örökkévalóság útján!
Holnap 12 éves leszel! Eszembe jutott egy történet az Úr Jézusról, amikor 12 évesen a templomban maradt... Lukács 2: 40-52
40 A gyermek pedig növekedett és erősödött, megtelt bölcsességgel, és az Isten kegyelme volt rajta.
41 Szülei évenként elmentek Jeruzsálembe a húsvét ünnepére.
42 Amikor tizenkét éves lett, szintén felmentek Jeruzsálembe az ünnepi szokás szerint.
43 Miután pedig elteltek az ünnepnapok, és hazafelé indultak, a gyermek Jézus ott maradt Jeruzsálemben. Szülei azonban ezt nem vették észre.
44 Mivel azt hitték, hogy az útitársaik körében van, elmentek egy napi járóföldre, és csak akkor kezdték keresni a rokonok és az ismerősök között.
45 De mivel nem találták, visszatértek Jeruzsálembe, és ott keresték tovább.
46 Három nap múlva találták meg a templomban, amint a tanítómesterek körében ült, hallgatta és kérdezte őket,
47 és mindenki, aki hallotta, csodálkozott értelmén és feleletein.
48 Amikor szülei meglátták, megdöbbentek, anyja pedig így szólt hozzá: "Gyermekem, miért tetted ezt velünk? Íme, apád és én nagy bánattal kerestünk téged."
49 Mire ő így válaszolt: "Miért kerestetek engem? Nem tudtátok, hogy az én Atyám házában kell lennem?"
50 Ők azonban a nekik adott választ nem értették.
51 Jézus ezután elindult velük, elment Názáretbe, és engedelmeskedett nekik. Anyja mindezeket a szavakat megőrizte szívében,
52 Jézus pedig gyarapodott bölcsességben, testben, Isten és emberek előtt való kedvességben.
Kívánom, hogy legyél te is olyan, mint az Úr Jézus volt. Tudom, és hiszem, hogy az Ő bátor bizonyságtevője vagy! Áldjon meg téged az Úr, és gyógyítson meg téged, hogy tudd elmondani másoknak, hogy mit tett veled az ÚR.
Addig is, használd örömmel ezt a bloggot, írd le azokat a dolgokat, amik a szívedben vannak, hogy olvassuk, és bátorodjunk bizonyságtevésed által!
Sok szeretettel... Adina :)
